Agyi leépülés

Mit ne mondjak a lecsó fantasztikusra sikerült. Vérré vált bennem:-)

Tegnap kaptam egy szabadnapot.

Ma újra vissza a mókuskerékbe. Rendesen meg is érkeztem 8kor és kb egy óra unatkozás után M. szólt, hogy jött egy fax még tegnap a Gamesz-ből és, hogy nem érti, miért.
Fel is kerekedtem megkeresni Böbét, és nagy szerencsémre meg is találtam, kaptam tőle szabadságnyílvántartásos kartonokat így folytatni tudtam a tegnap előtti munkát. Azzal el is szöszmötöltem kb. 2,5 órát. Délig már azért nem tudtam húzni a dolgot, mert már nagyon felűnő volt, hogy már egy jó ideje ugyanazt a papírt nézegetem:-))))

Kaptam is új munkát. Néhány tényleg egyszerű számítást kellett volna elvégeznem, de olyan hülyén magyarázták el, hogy mit kell csinálni, hogy fél óra múlva a közönség segítségét kellett kihasználni (értsd: megkértem, hogy mondják el újra, hogy mit kell csinálni).
Átlépve a feladat megértésének problémáján új szőrnyűséggel kellett szembe néznem. Az asztali számológép GYŰLÖL engem. De tényleg. Vagy 5ször számoltam újra a cuccost, mire nagy kegyesen kiköhögte az eredményt. Aztán jött egy másik feladat, de az már bonyolultabb volt a gép számára, mert abban már kivonás is volt... 15 perc szenvedés után felírtam egymás alá a számokat és fejben megoldottam. Hülye gép.

Délben én voltam az, aki a többieknek bevásárolt a pékségben. Gondolkoztam, hogy rendelek kaját, de aztán rájöttem, hogy nincs nálam elég pénz. Ez azért lényegesen leegyszerűsítette az ebéd kérdését.

A pénztárban egész nap benn ült egy Segg és csak idegesített minket. Na ennek a Seggnek kellett volna a bruttó bérét összeadni, és hát persze nem csinálta meg a gép rendesen. Olyan ciki volt, mert a főnöknőmnek rendesen kijött az összeg. Minden pillanatban arra vártam, hogy mikor olt le, hogy még ezt a primitív masinát sem tudom használni.

Amúgy Segg számlájára lehet írni, hogy iszonyú jó hangja van. És jó pasi is ha belegondolok. Ennek a fickónak egy reggeli beszélgetős rádióműsorban lenne a helye, nem pedig egy hivatalban.

Bár ma egy jó pillanatom is volt. Végre tudtam dicsekedni azzal a nagy excel táblával, amit a gyakorlatom kezdetén csináltam.

Már tűkön ülve vártam a 3 órát, és amikor végre eljött, örömmel tettem ki a lábam az irodából azzal a boldog tudattal, hogy holnap péntek és csak f1ig leszünk.

Még valami: a mai napon csak extra, extra haszontalannak éreztem a szakmai gyakorlatot. Amúgy mindig extra extra extra extra haszontalannak szoktam