A 2. hét végén

Úgy gondoltam, hogy a tegnapi és a mai napot így összevonom.

Kaptam egy csomó anyagot a beadandó dogámhoz. Ha kiemelem belőle a lényeget, akkor simán meg lesz az 5 oldal. Amúgy tegnap is meg ma is sokat neteztem, olvastam, (adótv+Ötv)

Ma azzal a reménnyel keltem fel, hogy talán ez az utolsó napom. Mivel a főnököm megemlítte ha végzel az adóban, akkor majd megbeszéljük, hogy mi lesz.
11kor átkocogtam az irodájába és megkérdeztem a nagy kérdést:
- Hát akkor a jövő héten mi lesz a feladatom?
- Jössz vissza hozzánk.

Így dőltek dugába a terveim. Úgyhogy hétfőtől mehetek vissza táblázatot gépelni, unatkozni és úgy tenni mintha csinálnék valamit.

Amúgy mondtam az adóirodában, ha van valami kulimunkájuk, amit én is meg tudok csinálni AZONNAL szóljanak és már repülök is vissza hozzájuk.

Összegzésül azt szeretném mondani, hogy ez a hét egy ajándék volt. Nem voltam túlterhelve anyagot is kaptam, és ráadásul még kedvesek is voltak hozzám.
Ja és dinnyét kaptam tőlük uzsonnára!