Mondtam már, hogy imádom a pénteket?
Akkor most mondom. Imádom a Pénteket!
Ma sem történt semmi különös. Számlákat rendezgettem sorba, teát főztem a többieknek és magamnak, majd egy táblázatot kezdtem el írni. A változatosság kedvéért most kézzel. Olyan kellemes derüvel telt el ez a fél nap. Beszélgettünk, nevetgéltünk... aztán 12:20kor leléptünk Katival.
Összegzésül még azt szeretném mondani, hogy idáig ez volt a 2. legkellemesebb hetem, amit a "munkahelyemen" eltöltöttem.
Nincs főnök most és még szerencse, hogy Hisztis M. nagy ívben tojik rá, hogy ott vagyunk. Így duplán is igaz a mondás, hogy "nincs otthon a macska, cincognak az egerek"!
2009. július 31., péntek
2009. július 30., csütörtök
Édes kis semmiség
A tegnapi nap teljes munkával ment el. Az ember így látja csak, hogy milyen gyorsan is megy az idő, ha leköti magát.
Ma délelőtt aktákat pakoltunk Katival. Már megint. 23éves pork maradt a kezeinken. Nagyon gáz ez az egész.
Lehet, hogy hazamegyek, mert érzem jól magam. Lehet, hogy elkaptam valami hasmenéses valamit és most szenvedek.
Perge Flóra! Ha olvasol!
Most már tudom, milyen érzés volt amikor élve eltemettek az irattárban!
Borzalmas lehetett!
Amúgy a Pincében találtunk 12 üveg Egri Bikavért, jó néhány üveg pezsgőt és poharat. Mondtam is, hogy én itt maradok vigyázni a cuccra.:-)
Szerintem ma már nem fognak semmi munkát adni. Jó lenne minél hamarabb lelécelni innen.
Jó hír:
Túljutottam az érzelmi holtponton az irodával kapcsolatban. Az utolsó napon hozok be muffint nekik.
El sem hiszem, hogy holnap már megint péntek van.
Ma délelőtt aktákat pakoltunk Katival. Már megint. 23éves pork maradt a kezeinken. Nagyon gáz ez az egész.
Lehet, hogy hazamegyek, mert érzem jól magam. Lehet, hogy elkaptam valami hasmenéses valamit és most szenvedek.
Perge Flóra! Ha olvasol!
Most már tudom, milyen érzés volt amikor élve eltemettek az irattárban!
Borzalmas lehetett!
Amúgy a Pincében találtunk 12 üveg Egri Bikavért, jó néhány üveg pezsgőt és poharat. Mondtam is, hogy én itt maradok vigyázni a cuccra.:-)
Szerintem ma már nem fognak semmi munkát adni. Jó lenne minél hamarabb lelécelni innen.
Jó hír:
Túljutottam az érzelmi holtponton az irodával kapcsolatban. Az utolsó napon hozok be muffint nekik.
El sem hiszem, hogy holnap már megint péntek van.
2009. július 28., kedd
Kicsit megkésve
07.27.
Nem egy egyszerű nap volt. Ahhoz képest, hogy hétfő volt nem volt olyan nyögve-nyelős a felkelés és normális el tudtam indulni dolgozni. Még a hajamat is rendesen ki tudtam vasalni. Benn viszont elég nagy volt a fejetlenség. Kaptam egy nagy éves mérleget, hogy számoljak ki rajta ezt meg azt. Hisztis M. nem magyarázta el rendesen a számolást és hát persze, hogy elsz*rtam mindent. Este nekik kellett újraszámolni mindent.
Ma
Déleőtt pakoltunk Katival aktákat. Elég piszkos munka volt mert nagy a dzsuva mindenhol. Idáig pénzt számoltam. Az viszont jó volt!
Délután szerintem folytatjuk a pakolást. Nem baj, azzal legalább elmegy az idő, és időben le tudunk lépni.
Nem egy egyszerű nap volt. Ahhoz képest, hogy hétfő volt nem volt olyan nyögve-nyelős a felkelés és normális el tudtam indulni dolgozni. Még a hajamat is rendesen ki tudtam vasalni. Benn viszont elég nagy volt a fejetlenség. Kaptam egy nagy éves mérleget, hogy számoljak ki rajta ezt meg azt. Hisztis M. nem magyarázta el rendesen a számolást és hát persze, hogy elsz*rtam mindent. Este nekik kellett újraszámolni mindent.
Ma
Déleőtt pakoltunk Katival aktákat. Elég piszkos munka volt mert nagy a dzsuva mindenhol. Idáig pénzt számoltam. Az viszont jó volt!
Délután szerintem folytatjuk a pakolást. Nem baj, azzal legalább elmegy az idő, és időben le tudunk lépni.
2009. július 24., péntek
A 3. hét vége
Nah hát ide is eljutottunk. De azért még mindig kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy még ugyanennyi van hátra...
A jövő héttől elmegy a főnököm szabira és Hisztis M. lesz a helyettese... Nem bírom azt a nőt. Ő tuti, hogy nem fog minket elengedni hamarabb.
Ma kellemes napom volt. Adtak munkát, számlákat keresgettem, fénymásoltam vagyis semmi megerőltető.
Hétfőn Katinak fogunk segíteni és elkezdjük a dobozolást. Van néhány olyan számla, amit még 86'-ból állítottak ki. Azt hiszem azoknak tényleg itt az ideje, hogy az irattár homályába vesszenek.
A jövő héttől elmegy a főnököm szabira és Hisztis M. lesz a helyettese... Nem bírom azt a nőt. Ő tuti, hogy nem fog minket elengedni hamarabb.
Ma kellemes napom volt. Adtak munkát, számlákat keresgettem, fénymásoltam vagyis semmi megerőltető.
Hétfőn Katinak fogunk segíteni és elkezdjük a dobozolást. Van néhány olyan számla, amit még 86'-ból állítottak ki. Azt hiszem azoknak tényleg itt az ideje, hogy az irattár homályába vesszenek.
2009. július 23., csütörtök
Agyi leépülés
Mit ne mondjak a lecsó fantasztikusra sikerült. Vérré vált bennem:-)
Tegnap kaptam egy szabadnapot.
Ma újra vissza a mókuskerékbe. Rendesen meg is érkeztem 8kor és kb egy óra unatkozás után M. szólt, hogy jött egy fax még tegnap a Gamesz-ből és, hogy nem érti, miért.
Fel is kerekedtem megkeresni Böbét, és nagy szerencsémre meg is találtam, kaptam tőle szabadságnyílvántartásos kartonokat így folytatni tudtam a tegnap előtti munkát. Azzal el is szöszmötöltem kb. 2,5 órát. Délig már azért nem tudtam húzni a dolgot, mert már nagyon felűnő volt, hogy már egy jó ideje ugyanazt a papírt nézegetem:-))))
Kaptam is új munkát. Néhány tényleg egyszerű számítást kellett volna elvégeznem, de olyan hülyén magyarázták el, hogy mit kell csinálni, hogy fél óra múlva a közönség segítségét kellett kihasználni (értsd: megkértem, hogy mondják el újra, hogy mit kell csinálni).
Átlépve a feladat megértésének problémáján új szőrnyűséggel kellett szembe néznem. Az asztali számológép GYŰLÖL engem. De tényleg. Vagy 5ször számoltam újra a cuccost, mire nagy kegyesen kiköhögte az eredményt. Aztán jött egy másik feladat, de az már bonyolultabb volt a gép számára, mert abban már kivonás is volt... 15 perc szenvedés után felírtam egymás alá a számokat és fejben megoldottam. Hülye gép.
Délben én voltam az, aki a többieknek bevásárolt a pékségben. Gondolkoztam, hogy rendelek kaját, de aztán rájöttem, hogy nincs nálam elég pénz. Ez azért lényegesen leegyszerűsítette az ebéd kérdését.
A pénztárban egész nap benn ült egy Segg és csak idegesített minket. Na ennek a Seggnek kellett volna a bruttó bérét összeadni, és hát persze nem csinálta meg a gép rendesen. Olyan ciki volt, mert a főnöknőmnek rendesen kijött az összeg. Minden pillanatban arra vártam, hogy mikor olt le, hogy még ezt a primitív masinát sem tudom használni.
Amúgy Segg számlájára lehet írni, hogy iszonyú jó hangja van. És jó pasi is ha belegondolok. Ennek a fickónak egy reggeli beszélgetős rádióműsorban lenne a helye, nem pedig egy hivatalban.
Bár ma egy jó pillanatom is volt. Végre tudtam dicsekedni azzal a nagy excel táblával, amit a gyakorlatom kezdetén csináltam.
Már tűkön ülve vártam a 3 órát, és amikor végre eljött, örömmel tettem ki a lábam az irodából azzal a boldog tudattal, hogy holnap péntek és csak f1ig leszünk.
Még valami: a mai napon csak extra, extra haszontalannak éreztem a szakmai gyakorlatot. Amúgy mindig extra extra extra extra haszontalannak szoktam
Tegnap kaptam egy szabadnapot.
Ma újra vissza a mókuskerékbe. Rendesen meg is érkeztem 8kor és kb egy óra unatkozás után M. szólt, hogy jött egy fax még tegnap a Gamesz-ből és, hogy nem érti, miért.
Fel is kerekedtem megkeresni Böbét, és nagy szerencsémre meg is találtam, kaptam tőle szabadságnyílvántartásos kartonokat így folytatni tudtam a tegnap előtti munkát. Azzal el is szöszmötöltem kb. 2,5 órát. Délig már azért nem tudtam húzni a dolgot, mert már nagyon felűnő volt, hogy már egy jó ideje ugyanazt a papírt nézegetem:-))))
Kaptam is új munkát. Néhány tényleg egyszerű számítást kellett volna elvégeznem, de olyan hülyén magyarázták el, hogy mit kell csinálni, hogy fél óra múlva a közönség segítségét kellett kihasználni (értsd: megkértem, hogy mondják el újra, hogy mit kell csinálni).
Átlépve a feladat megértésének problémáján új szőrnyűséggel kellett szembe néznem. Az asztali számológép GYŰLÖL engem. De tényleg. Vagy 5ször számoltam újra a cuccost, mire nagy kegyesen kiköhögte az eredményt. Aztán jött egy másik feladat, de az már bonyolultabb volt a gép számára, mert abban már kivonás is volt... 15 perc szenvedés után felírtam egymás alá a számokat és fejben megoldottam. Hülye gép.
Délben én voltam az, aki a többieknek bevásárolt a pékségben. Gondolkoztam, hogy rendelek kaját, de aztán rájöttem, hogy nincs nálam elég pénz. Ez azért lényegesen leegyszerűsítette az ebéd kérdését.
A pénztárban egész nap benn ült egy Segg és csak idegesített minket. Na ennek a Seggnek kellett volna a bruttó bérét összeadni, és hát persze nem csinálta meg a gép rendesen. Olyan ciki volt, mert a főnöknőmnek rendesen kijött az összeg. Minden pillanatban arra vártam, hogy mikor olt le, hogy még ezt a primitív masinát sem tudom használni.
Amúgy Segg számlájára lehet írni, hogy iszonyú jó hangja van. És jó pasi is ha belegondolok. Ennek a fickónak egy reggeli beszélgetős rádióműsorban lenne a helye, nem pedig egy hivatalban.
Bár ma egy jó pillanatom is volt. Végre tudtam dicsekedni azzal a nagy excel táblával, amit a gyakorlatom kezdetén csináltam.
Már tűkön ülve vártam a 3 órát, és amikor végre eljött, örömmel tettem ki a lábam az irodából azzal a boldog tudattal, hogy holnap péntek és csak f1ig leszünk.
Még valami: a mai napon csak extra, extra haszontalannak éreztem a szakmai gyakorlatot. Amúgy mindig extra extra extra extra haszontalannak szoktam
2009. július 21., kedd
Csak, hogy ne unatkozzak...
Kedd 12:22
Végre itt a várva várt ebédszünet és nem máshonnan jelentkezek, mint a FŐHADISZÁLLÁSról!
Nem írtam mert nem volt kedvem és inkább a Holdra szállást figyeltük Anyuval. Így hirtelen nem is tudom, hogy is csináltam tegnap. Ja tudom már. Számlákat vittem fel egy excel táblába és unatkoztam. Aztán néhány dolgot fénymásoltam... nem valami nagy szám, de hétfőre épp elég volt.
Ma reggel komolyan eldöntöttem, hogy nem kelek fel. Azért, mert álmos voltam. Kb. 10ig. De aztán felébredtem hála Istennek mert a szabadságos papírok, amiket kitöltök fontos dokumentumok és nem volna jó ha elb*sznék rajtuk valamit.
Aztán jött egy bácsi és hozott 13kg paprikát 700 Ft-ért. Megvettük közösen és már írtam is Anyunak sms-t, hogy lecsó lesz a vacsora. Majd figyelni kell a kajára, mert Apu hajlamos belekontárkodni a főzésbe és annak mindig katasztrófális következményei vannak. Pl. boros csirkepaprikás fújjj...
Végre itt a várva várt ebédszünet és nem máshonnan jelentkezek, mint a FŐHADISZÁLLÁSról!
Nem írtam mert nem volt kedvem és inkább a Holdra szállást figyeltük Anyuval. Így hirtelen nem is tudom, hogy is csináltam tegnap. Ja tudom már. Számlákat vittem fel egy excel táblába és unatkoztam. Aztán néhány dolgot fénymásoltam... nem valami nagy szám, de hétfőre épp elég volt.
Ma reggel komolyan eldöntöttem, hogy nem kelek fel. Azért, mert álmos voltam. Kb. 10ig. De aztán felébredtem hála Istennek mert a szabadságos papírok, amiket kitöltök fontos dokumentumok és nem volna jó ha elb*sznék rajtuk valamit.
Aztán jött egy bácsi és hozott 13kg paprikát 700 Ft-ért. Megvettük közösen és már írtam is Anyunak sms-t, hogy lecsó lesz a vacsora. Majd figyelni kell a kajára, mert Apu hajlamos belekontárkodni a főzésbe és annak mindig katasztrófális következményei vannak. Pl. boros csirkepaprikás fújjj...
2009. július 17., péntek
A 2. hét végén
Úgy gondoltam, hogy a tegnapi és a mai napot így összevonom.
Kaptam egy csomó anyagot a beadandó dogámhoz. Ha kiemelem belőle a lényeget, akkor simán meg lesz az 5 oldal. Amúgy tegnap is meg ma is sokat neteztem, olvastam, (adótv+Ötv)
Ma azzal a reménnyel keltem fel, hogy talán ez az utolsó napom. Mivel a főnököm megemlítte ha végzel az adóban, akkor majd megbeszéljük, hogy mi lesz.
11kor átkocogtam az irodájába és megkérdeztem a nagy kérdést:
- Hát akkor a jövő héten mi lesz a feladatom?
- Jössz vissza hozzánk.
Így dőltek dugába a terveim. Úgyhogy hétfőtől mehetek vissza táblázatot gépelni, unatkozni és úgy tenni mintha csinálnék valamit.
Amúgy mondtam az adóirodában, ha van valami kulimunkájuk, amit én is meg tudok csinálni AZONNAL szóljanak és már repülök is vissza hozzájuk.
Összegzésül azt szeretném mondani, hogy ez a hét egy ajándék volt. Nem voltam túlterhelve anyagot is kaptam, és ráadásul még kedvesek is voltak hozzám.
Ja és dinnyét kaptam tőlük uzsonnára!
Kaptam egy csomó anyagot a beadandó dogámhoz. Ha kiemelem belőle a lényeget, akkor simán meg lesz az 5 oldal. Amúgy tegnap is meg ma is sokat neteztem, olvastam, (adótv+Ötv)
Ma azzal a reménnyel keltem fel, hogy talán ez az utolsó napom. Mivel a főnököm megemlítte ha végzel az adóban, akkor majd megbeszéljük, hogy mi lesz.
11kor átkocogtam az irodájába és megkérdeztem a nagy kérdést:
- Hát akkor a jövő héten mi lesz a feladatom?
- Jössz vissza hozzánk.
Így dőltek dugába a terveim. Úgyhogy hétfőtől mehetek vissza táblázatot gépelni, unatkozni és úgy tenni mintha csinálnék valamit.
Amúgy mondtam az adóirodában, ha van valami kulimunkájuk, amit én is meg tudok csinálni AZONNAL szóljanak és már repülök is vissza hozzájuk.
Összegzésül azt szeretném mondani, hogy ez a hét egy ajándék volt. Nem voltam túlterhelve anyagot is kaptam, és ráadásul még kedvesek is voltak hozzám.
Ja és dinnyét kaptam tőlük uzsonnára!
2009. július 15., szerda
Semmi2
Húhúúúú ha a mai napomat leírom!
Az "ADÓS" csajok tök rendesek. Kaptam egy csomó anyagot a beadandó dogámhoz. Tényleg, vinni kellene nekik fagyit.
Ma DÉLBEN haza lettem engedve!
Az "ADÓS" csajok tök rendesek. Kaptam egy csomó anyagot a beadandó dogámhoz. Tényleg, vinni kellene nekik fagyit.
Ma DÉLBEN haza lettem engedve!
2009. július 14., kedd
Semmi
Hát át is kerültem máshová. Mégpedig az adóosztályra, ahol a mai napot azzal töltöttem, hogy adós törvényeket olvasgattam. És ABC sorrendbe tettem egy csomó tértivevényt. Megmutattak valami programot és kérdezték, hogy ugye ezt már tanultam számvitelből. Hát nem. Mondom, még számvitelt sem tanultam életemben.
3 óra előtt nem sokkal pedig megpattantam. Még elértem a buszomat is.
Befejeztem az Újholdat.
3 óra előtt nem sokkal pedig megpattantam. Még elértem a buszomat is.
Befejeztem az Újholdat.
2009. július 13., hétfő
Ezek a hétfők!
Hát mit ne mondjak reggel elég morcosan ébredtem fel, lévén a fent említett nap volt.
Szűcsné elment nyaralni és még pénteken rám bízott néhány táblázatot, hogy csináljam meg őket. Hát elpöszöltem velük egész nap. Minek is siessek velük? De most komolyan, nincs igazam?
Délelőtt lefagyott a gépem a www.sorozatjunkie.hu -n újra kellett indítanom és csak az Isteni beavatkozásnak köszönhetem, hogy nem lett oda az egész délelőtti munkám. Azért a win 98 tényleg gáz. Azért egy XP-t igazán feltehetnének arra a tetves gépre.
Az ebédidőt nagyon élveztem, mert nem kellett úgy tennem mintha valamit csinálnék.
13:00-14:40
Zsuzsi unatkozik, Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik.
Hopp, katt a www.vicclap.hu ra. Jó sok viccet olvastam. Nehéz volt megállni, hogy ne röhögjek hangosan.
Aztán 14:40kor audiencián voltam a főnökömnél és ott nagy vonalakban felvázolta, hogy majd segít a dogánkban... értsd: szombaton el kell kezdenem megírni azt a szart, pedig nem akartam még belekezdeni.
Kicsit lesokkolt egy dátum. Szűcsné, aki segített a munkában 1986.06.10-én állt munkába. Én pedig 1986.06.23-án születtem. 23 éve van abban az irodában. Én már rég kiugrottam volna az ablakon és sikítva menekültem volna.
Úgy érzem megfulladok azon a helyen. Holnap elkezdek könyörögni, hogy rakjanak át máshova.
Szűcsné elment nyaralni és még pénteken rám bízott néhány táblázatot, hogy csináljam meg őket. Hát elpöszöltem velük egész nap. Minek is siessek velük? De most komolyan, nincs igazam?
Délelőtt lefagyott a gépem a www.sorozatjunkie.hu -n újra kellett indítanom és csak az Isteni beavatkozásnak köszönhetem, hogy nem lett oda az egész délelőtti munkám. Azért a win 98 tényleg gáz. Azért egy XP-t igazán feltehetnének arra a tetves gépre.
Az ebédidőt nagyon élveztem, mert nem kellett úgy tennem mintha valamit csinálnék.
13:00-14:40
Zsuzsi unatkozik, Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik. Zsuzsi unatkozik.
Hopp, katt a www.vicclap.hu ra. Jó sok viccet olvastam. Nehéz volt megállni, hogy ne röhögjek hangosan.
Aztán 14:40kor audiencián voltam a főnökömnél és ott nagy vonalakban felvázolta, hogy majd segít a dogánkban... értsd: szombaton el kell kezdenem megírni azt a szart, pedig nem akartam még belekezdeni.
Kicsit lesokkolt egy dátum. Szűcsné, aki segített a munkában 1986.06.10-én állt munkába. Én pedig 1986.06.23-án születtem. 23 éve van abban az irodában. Én már rég kiugrottam volna az ablakon és sikítva menekültem volna.
Úgy érzem megfulladok azon a helyen. Holnap elkezdek könyörögni, hogy rakjanak át máshova.
2009. július 10., péntek
Péntek van!!!!
Hála Istennek ma csak f1ig voltam benn. Befejeztük azt a munkát, amin egész héten dolgoztunk. Végre értelmet nyert az a táblázat is, amit csináltam.
Hétfőn megyek az adósokhoz. Csak el ne feljtsem, hogy van néhány dolog, amit hétfőn el kell intézni. (MÁK+BÖBE)
Hétfőn megyek az adósokhoz. Csak el ne feljtsem, hogy van néhány dolog, amit hétfőn el kell intézni. (MÁK+BÖBE)
2009. július 9., csütörtök
Egy hosszú-hosszú nap
Hát tényleg nem mondták, hogy ne menjek be pénteken:( . Úgyhogy, holnap is kelhetek és firssen, fitten, egészségesen bevonuljak a hivatalba.
Éjjel arra ébrettem, hogy húzza a görcs a jobb vádlimat, de úgy, hogy felvonyítottam fájdalmamban. Nagy nehezen sikerült visszaaludnom, de nemsokára már a jól ismert csilingelésre ébrettem... nyomtam egy szundit, de végül mégiscsak összeszedtem magamat és elindultam "dolgozni."
Vagy tízig úgy éreztem magam mint akin átment egy úthenger. Annyira le voltam mattulva, hogy alig bírtam a bérszámfejtésre koncentrálni, amit be kellett fejeznünk. Mégiscsak sikerült valahogy. Nos ezeket a végösszegeket össze kellett adni és 3 papíron ellenőrizni az eredményt. Persze, hogy nem jött ki rendesen. Majd persze jött a para, hogy elrontottam valamit. De mégsem.:) Majd megcímeztem néhány borítékot. Ezzel el is telt a délelőtt.
Ma nem mentem a pékségbe, mert 1. volt kajám 2. volt hely az egyik naposabb padnál és oda telepedtem ki 3. nem volt kedvem kutyagolni.
Túl gyorsan, telt el az ebédszünet és vissza a gép elé... hosszú (számomra értelmetlen) jelentéseket kérdeztem le egy program segítségével.
Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ilyen nagy májer vagyok, hát azzal szeretném közölni, hogy nem, mert minden egyes kattintásomra ügyelt egy tapasztalt ügyintéző és ő mondta, hogy mit kell csinálni.
Lassan eljött a 3 óra, elment 2 buszom mire végre elszabadulhattam. Hazafelé találkoztam az egyik rokonommal és arról beszélgettünk, hogy mit is csinálok én ott... Amikor az utca felé értünk megjegyeztem, hogy volt, hogy 10 percet is kellett arra várni, hogy épségben átjussak. Juci néni elkezdett azzal viccelődni, hogy ha elütnének, akkor a hivatal biztos saját halottjának tekintene. Én meg azzal kontráztam rá, hogy egyes szemtanúk szerint nem baleset volt hanem ugrott... Mire hazaértem, olyan rossz kedvem lett, hogy tényleg sok hülyeség megfordult a fejemben... Ezt a pesszimizmust később az üres gyomrom számlájára írtam. És valóban az elfogyasztott tejfölös tészta némileg javított a kedvemen:)
De mindig történik valami olyasmi, ami helyrebillenti a lelki egyensúlyomat. Még délután átautóztam a közeli Tesco-ba és ott láttam egy toloszékes férfit, amint plüss cuccokat árult. Akkor döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Egészséges vagyok, van hol aludnom, nem éhezek, és él minden családtagom. Hátha másért nem ezért érdemes lesz hálát adnom a nap végén.
Jó hír: holnap csak f1ig van nyitva az önkormányzat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És itt a hétvége!!!!!!!! És elviszik a cicáimat(cry)
Éjjel arra ébrettem, hogy húzza a görcs a jobb vádlimat, de úgy, hogy felvonyítottam fájdalmamban. Nagy nehezen sikerült visszaaludnom, de nemsokára már a jól ismert csilingelésre ébrettem... nyomtam egy szundit, de végül mégiscsak összeszedtem magamat és elindultam "dolgozni."
Vagy tízig úgy éreztem magam mint akin átment egy úthenger. Annyira le voltam mattulva, hogy alig bírtam a bérszámfejtésre koncentrálni, amit be kellett fejeznünk. Mégiscsak sikerült valahogy. Nos ezeket a végösszegeket össze kellett adni és 3 papíron ellenőrizni az eredményt. Persze, hogy nem jött ki rendesen. Majd persze jött a para, hogy elrontottam valamit. De mégsem.:) Majd megcímeztem néhány borítékot. Ezzel el is telt a délelőtt.
Ma nem mentem a pékségbe, mert 1. volt kajám 2. volt hely az egyik naposabb padnál és oda telepedtem ki 3. nem volt kedvem kutyagolni.
Túl gyorsan, telt el az ebédszünet és vissza a gép elé... hosszú (számomra értelmetlen) jelentéseket kérdeztem le egy program segítségével.
Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ilyen nagy májer vagyok, hát azzal szeretném közölni, hogy nem, mert minden egyes kattintásomra ügyelt egy tapasztalt ügyintéző és ő mondta, hogy mit kell csinálni.
Lassan eljött a 3 óra, elment 2 buszom mire végre elszabadulhattam. Hazafelé találkoztam az egyik rokonommal és arról beszélgettünk, hogy mit is csinálok én ott... Amikor az utca felé értünk megjegyeztem, hogy volt, hogy 10 percet is kellett arra várni, hogy épségben átjussak. Juci néni elkezdett azzal viccelődni, hogy ha elütnének, akkor a hivatal biztos saját halottjának tekintene. Én meg azzal kontráztam rá, hogy egyes szemtanúk szerint nem baleset volt hanem ugrott... Mire hazaértem, olyan rossz kedvem lett, hogy tényleg sok hülyeség megfordult a fejemben... Ezt a pesszimizmust később az üres gyomrom számlájára írtam. És valóban az elfogyasztott tejfölös tészta némileg javított a kedvemen:)
De mindig történik valami olyasmi, ami helyrebillenti a lelki egyensúlyomat. Még délután átautóztam a közeli Tesco-ba és ott láttam egy toloszékes férfit, amint plüss cuccokat árult. Akkor döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Egészséges vagyok, van hol aludnom, nem éhezek, és él minden családtagom. Hátha másért nem ezért érdemes lesz hálát adnom a nap végén.
Jó hír: holnap csak f1ig van nyitva az önkormányzat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És itt a hétvége!!!!!!!! És elviszik a cicáimat(cry)
2009. július 8., szerda
Végre befejeztem azt a k*basz*tt nagy táblázatot. Nagyon örültem neki. Aztán bevezettek a bérszámfejtés rejtelmeibe. Még szerencse, hogy mondták, hogy mit kell csinálni, mert különben igen nagy bajban lennék.
Azt hiszem kezdenek kifogyni a kulimunkából, mert hát ugye két gyakornok is van...
Pénteken csak f1ig vannak. Jó lenne ha azt mondanák, hogy nem kell bejönni. De hát álmodik a nyomor...
Azt hiszem kezdenek kifogyni a kulimunkából, mert hát ugye két gyakornok is van...
Pénteken csak f1ig vannak. Jó lenne ha azt mondanák, hogy nem kell bejönni. De hát álmodik a nyomor...
2009. július 7., kedd
Egy fontos link mindenkinek
http://www.uni-corvinus.hu/index.php?id=23525
Itt a szakmai gyakorlat részleteit lehet elolvasni néhány fontos letöltendő és kinyomtatandó dokumentummal.
Itt a szakmai gyakorlat részleteit lehet elolvasni néhány fontos letöltendő és kinyomtatandó dokumentummal.
A munka kezdete...
Most, hogy már túl vagyok az első két napon, végre van elég időm és tapasztalatom amit megoszthatok veletek.
Nos hétfő reggel pontban 8-kor megjelentem a kijelölt irodában. Ott nem is tudták, hogy jövök. A titkárságról csupán 10 métert kellett volna megtenni az egyik előadónak a másikhoz azzal a mondókával, hogy "Te figyelj már a nyakatokba varrtam még egy gyakornokot a nyárra."
A főnöknőm - aki egy elég karizmatikus nő- rögtön mondta, hogy akkor megyünk egy kis elbeszélgetésre a jegyző úrhoz.
Mialatt átértünk elkezdett kérdezgetni, hogy hova is járok, mit is tanulok és amikor elkezdte nézegetni a szerződésemet ilyet szólt: Nocsak az Imre Miki még mindig ott van? Hát elég nagyot nézhettem, mire ő elmondta, hogy élete legszebb 3 évét töltötte el az ÁF-en. Máthé tanár úrról pedig ódákat zengett.
Végül beszéltünk a jegyzővel és abban állapodtunk meg, hogy egyenlőre maradok azon az osztályon és jövő héten meg átmegyek az "adósokhoz" és ott tanulmányozhatom a helyi adókat.
Hétfő délelőtt annyi feladatom volt, hogy összekötöttem 4 mappát. Aztán unatkoztam 2,5 órát. Majd délután számlákat vittem be egy nagy könyvbe. A nő akinek a munkáját csináltam nagyon örült, hogy nem neki kell körmölnie. Én pedig úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok legalább legyek hasznos.
Majd fél 3kor haza lettem küldve a másik lánnyal együtt, aki szintén ott gyakornokoskodik.
Ma is pontosan érkeztem, és rögtön le is csaptak rám, hogy van egy kis gépelni való. Nem mondom el, hogy mit gépeltem, mert azok nem publikusak, de iszonyatosan megszenvedtem néhol. Volt hogy egy egy adatot több mint fél óra alatt találtam meg. Ezt csináltam délelőtt. Meg délután is.
Délben átmentünk a közeli pékségbe ebédet venni. Volt szerencsém megismerkedni a virslis rolóval és a csokis medúzával. Hát, örültem a találkozásnak.
Délután 3kor berobogott a főnököm, hogy fejezd be, amit elkezdtél és utána mehetsz haza. Mázli volt, hogy elcsíptem a buszt és 20 perc alatt itthon voltam.
A munkatársnőim elég aranyosak, és tényleg keményen dolgoznak, hogy minden rendben legyen a város pénzügyei körül.
Az önkormányzat épülete elég régi, de rendben van tartva, viszont bent olyan szag van mint egy fodrászüzletben, ahol nemrég daueroltak volna.
Ezt leszámítva minden oké ott. Viszont egy rohadt ebédlőt is építhettek volna, mert így mindenki kénytelen az irodájában kajálni.
Nos hétfő reggel pontban 8-kor megjelentem a kijelölt irodában. Ott nem is tudták, hogy jövök. A titkárságról csupán 10 métert kellett volna megtenni az egyik előadónak a másikhoz azzal a mondókával, hogy "Te figyelj már a nyakatokba varrtam még egy gyakornokot a nyárra."
A főnöknőm - aki egy elég karizmatikus nő- rögtön mondta, hogy akkor megyünk egy kis elbeszélgetésre a jegyző úrhoz.
Mialatt átértünk elkezdett kérdezgetni, hogy hova is járok, mit is tanulok és amikor elkezdte nézegetni a szerződésemet ilyet szólt: Nocsak az Imre Miki még mindig ott van? Hát elég nagyot nézhettem, mire ő elmondta, hogy élete legszebb 3 évét töltötte el az ÁF-en. Máthé tanár úrról pedig ódákat zengett.
Végül beszéltünk a jegyzővel és abban állapodtunk meg, hogy egyenlőre maradok azon az osztályon és jövő héten meg átmegyek az "adósokhoz" és ott tanulmányozhatom a helyi adókat.
Hétfő délelőtt annyi feladatom volt, hogy összekötöttem 4 mappát. Aztán unatkoztam 2,5 órát. Majd délután számlákat vittem be egy nagy könyvbe. A nő akinek a munkáját csináltam nagyon örült, hogy nem neki kell körmölnie. Én pedig úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok legalább legyek hasznos.
Majd fél 3kor haza lettem küldve a másik lánnyal együtt, aki szintén ott gyakornokoskodik.
Ma is pontosan érkeztem, és rögtön le is csaptak rám, hogy van egy kis gépelni való. Nem mondom el, hogy mit gépeltem, mert azok nem publikusak, de iszonyatosan megszenvedtem néhol. Volt hogy egy egy adatot több mint fél óra alatt találtam meg. Ezt csináltam délelőtt. Meg délután is.
Délben átmentünk a közeli pékségbe ebédet venni. Volt szerencsém megismerkedni a virslis rolóval és a csokis medúzával. Hát, örültem a találkozásnak.
Délután 3kor berobogott a főnököm, hogy fejezd be, amit elkezdtél és utána mehetsz haza. Mázli volt, hogy elcsíptem a buszt és 20 perc alatt itthon voltam.
A munkatársnőim elég aranyosak, és tényleg keményen dolgoznak, hogy minden rendben legyen a város pénzügyei körül.
Az önkormányzat épülete elég régi, de rendben van tartva, viszont bent olyan szag van mint egy fodrászüzletben, ahol nemrég daueroltak volna.
Ezt leszámítva minden oké ott. Viszont egy rohadt ebédlőt is építhettek volna, mert így mindenki kénytelen az irodájában kajálni.
2009. július 5., vasárnap
A kezdetek
Ezt a blogot az okulásotokra hoztam létre! És ajánlom mindenkinek, akinek dolgoznia kell a nyáron.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
