Egy hosszú-hosszú nap

Hát tényleg nem mondták, hogy ne menjek be pénteken:( . Úgyhogy, holnap is kelhetek és firssen, fitten, egészségesen bevonuljak a hivatalba.
Éjjel arra ébrettem, hogy húzza a görcs a jobb vádlimat, de úgy, hogy felvonyítottam fájdalmamban. Nagy nehezen sikerült visszaaludnom, de nemsokára már a jól ismert csilingelésre ébrettem... nyomtam egy szundit, de végül mégiscsak összeszedtem magamat és elindultam "dolgozni."
Vagy tízig úgy éreztem magam mint akin átment egy úthenger. Annyira le voltam mattulva, hogy alig bírtam a bérszámfejtésre koncentrálni, amit be kellett fejeznünk. Mégiscsak sikerült valahogy. Nos ezeket a végösszegeket össze kellett adni és 3 papíron ellenőrizni az eredményt. Persze, hogy nem jött ki rendesen. Majd persze jött a para, hogy elrontottam valamit. De mégsem.:) Majd megcímeztem néhány borítékot. Ezzel el is telt a délelőtt.

Ma nem mentem a pékségbe, mert 1. volt kajám 2. volt hely az egyik naposabb padnál és oda telepedtem ki 3. nem volt kedvem kutyagolni.
Túl gyorsan, telt el az ebédszünet és vissza a gép elé... hosszú (számomra értelmetlen) jelentéseket kérdeztem le egy program segítségével.

Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ilyen nagy májer vagyok, hát azzal szeretném közölni, hogy nem, mert minden egyes kattintásomra ügyelt egy tapasztalt ügyintéző és ő mondta, hogy mit kell csinálni.

Lassan eljött a 3 óra, elment 2 buszom mire végre elszabadulhattam. Hazafelé találkoztam az egyik rokonommal és arról beszélgettünk, hogy mit is csinálok én ott... Amikor az utca felé értünk megjegyeztem, hogy volt, hogy 10 percet is kellett arra várni, hogy épségben átjussak. Juci néni elkezdett azzal viccelődni, hogy ha elütnének, akkor a hivatal biztos saját halottjának tekintene. Én meg azzal kontráztam rá, hogy egyes szemtanúk szerint nem baleset volt hanem ugrott... Mire hazaértem, olyan rossz kedvem lett, hogy tényleg sok hülyeség megfordult a fejemben... Ezt a pesszimizmust később az üres gyomrom számlájára írtam. És valóban az elfogyasztott tejfölös tészta némileg javított a kedvemen:)

De mindig történik valami olyasmi, ami helyrebillenti a lelki egyensúlyomat. Még délután átautóztam a közeli Tesco-ba és ott láttam egy toloszékes férfit, amint plüss cuccokat árult. Akkor döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Egészséges vagyok, van hol aludnom, nem éhezek, és él minden családtagom. Hátha másért nem ezért érdemes lesz hálát adnom a nap végén.

Jó hír: holnap csak f1ig van nyitva az önkormányzat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És itt a hétvége!!!!!!!! És elviszik a cicáimat(cry)